A szomatikus terápia egy finom, mégis mély hatású megközelítés, amely abból az egyszerű, de gyakran elfeledett felismerésből indul ki, hogy a testünk emlékszik. Nemcsak az elménk őrzi meg az élményeinket, hanem az idegrendszerünk, az izmaink, a légzésünk és a testtartásunk is. A szomatikus terápia ebben segít: abban, hogy újra kapcsolatba kerüljünk a testünk jelzéseivel, és ezen keresztül oldjuk a bennünk ragadt feszültségeket.
Ez a módszer nem elsősorban a beszédről szól, hanem az észlelésről és az átélésről. A figyelem gyengéden a test felé fordul: hogyan lélegzünk, hol érzünk szorítást, hol van könnyedség vagy melegség. Ezek az apró érzések fontos információkat hordoznak arról, hogyan reagálunk a világra, és milyen élmények hagytak bennünk nyomot. A szomatikus terápia segít biztonságos keretek között megfigyelni ezeket az érzeteket, anélkül hogy túlterhelnénk magunkat.
Sokan azért fordulnak ehhez a szemlélethez, mert úgy érzik, hogy a stressz, a szorongás vagy akár egy régebbi nehéz élmény „a testükben ragadt”. A szomatikus megközelítés nem erőlteti a feldolgozást, inkább teret ad annak, hogy a test a saját ritmusában engedje el a feszültséget. Ez lehet egy mélyebb sóhaj, egy spontán ellazulás vagy az a felismerés, hogy végre meg lehet pihenni.
A terápia hangulata általában nyugodt és megtartó. Nincs jó vagy rossz érzés, nincs elvárás arra, hogy „valamit el kell érni”. Inkább egyfajta visszatalálás önmagunkhoz, ahol megtanuljuk újra meghallani a testünk halk üzeneteit. Ez a fajta figyelem gyakran nemcsak a lelki terheken segít, hanem javítja az alvást, csökkenti a feszültséget, és általánosságban is otthonosabbá teszi a saját testünkben való létezést.
A szomatikus terápia tehát nem gyors megoldás, egy gyengéd út. Egy olyan folyamat, amely emlékeztet arra, hogy a gyógyulás nem mindig a szavak szintjén kezdődik, hanem ott, ahol a test végre biztonságban érezheti magát.
