Nem is olyan régen a robotokról még leginkább merev, előre programozott gépekre gondoltunk: karok, amelyek pontosan ugyanazt a mozdulatot ismétlik nap mint nap. Ma viszont valami alapvetően megváltozott. A robotok „ügyessége” – vagyis az, ahogyan tárgyakat megfognak, mozognak, alkalmazkodnak – ugrásszerű fejlődésen ment keresztül.
De mit is jelent ez a gyakorlatban, és merre tart ez a folyamat?
Amikor a robot már nem csak erős, hanem finom is
Az új generációs robotok egyik legnagyobb áttörése a finommotorika. A fejlett szenzorokkal ellátott robotkezek már nemcsak megemelnek egy tárgyat, hanem érzik annak súlyát, felületét, sőt bizonyos mértékig még a törékenységét is. Egy pohár, egy tojás vagy egy puha textil már nem jelent leküzdhetetlen akadályt.
Ez a fejlődés főként a tapintásérzékelők, a kamerarendszerek és a mesterséges intelligencia együttműködésének köszönhető. A robot nem vakon hajtja végre az utasítást, hanem folyamatosan „figyel” és korrigál.
Tanulás mozdulatból, nem kódból
Korábban minden egyes mozdulatot részletesen be kellett programozni. Ma már egyre gyakoribb, hogy a robot tanul: megfigyel egy emberi mozdulatot, vagy próbálkozások során sajátítja el a feladatot. Hibázik, korrigál, fejlődik.
Ez a fajta tanulás közelebb hozza a gépeket az emberi mozgáshoz. Nem tökéletesek, de rugalmasabbak, és ami talán még fontosabb: sokkal könnyebb őket új feladatokra betanítani.
Nem csak gyárakban jelennek meg
Bár az ipar továbbra is a robotfejlesztés motorja, az ügyesebb gépek már kilépnek a gyárkapun. Raktárakban csomagolnak, kórházakban segítenek, laborokban precíz műveleteket végeznek, sőt a háztartási robotok is egyre több valóban hasznos mozdulatra képesek.
A hangsúly egyre inkább az együttműködésen van: a „kobotok” (collaborative robotok) ember mellett dolgoznak, biztonságosan és alkalmazkodva.
Merre vezet mindez?
A robotok ügyességének fejlődése nem feltétlenül az ember helyettesítéséről szól. Sokkal inkább arról, hogy a monoton, veszélyes vagy rendkívüli pontosságot igénylő feladatokat átvegyék, miközben az ember a kreatívabb, döntéshozó szerepben marad.
A következő években várhatóan még természetesebb mozgású, gyorsabban tanuló és sokoldalúbb robotokkal találkozunk majd. Olyan gépekkel, amelyek már nemcsak „dolgoznak”, hanem valóban együttműködnek velünk.
A kérdés talán már nem az, hogy ügyesebbek lesznek-e, hanem az, hogy mennyire természetes lesz a jelenlétük a mindennapjainkban.
Kép forrása: Open AI Dall-E (AI-generált kép)
