Miért érezzük, hogy nehezen indul az új év?

0
16

Január elején valami furcsa dolog történik. A naptár szerint újrakezdés van, de belül sokan inkább úgy érezzük magunkat, mintha egy túl hosszú, fárasztó film végén lennénk, nem pedig egy friss epizód elején. Lelkesedés helyett ólmos lassúság, motiváció helyett halogatás. És közben ott a kérdés: „Miért nem érzem az újrakezdés varázsát?”

Az agyunk még nem váltott át

Bár a naptár január 1-jén új lapra fordul, az idegrendszerünk nem ilyen adminisztratív. Az ünnepek alatt más ritmusban élünk: később fekszünk, többet eszünk, kevesebb feladatunk van, és több a kényelmes „lebegés”. Az agy ezt gyorsan megszokja. Amikor hirtelen vissza kellene állni a munkára, döntésekre és határidőkre, az olyan, mintha egy kényelmes kanapéról rángatnának fel egy hideg zuhany alá.

Nem lustaság ez. Inkább egyfajta idegrendszeri átállási késés.

Az „új év” nyomása

Az új évhez rengeteg kimondatlan elvárás társul. Most kellene új életet kezdeni. Most kellene fittebbnek, sikeresebbnek, fókuszáltabbnak lennünk. Csakhogy ezek a belső parancsok sokszor inkább nyomasztanak, mint inspirálnak.

Amikor túl nagy elvárásokat pakolunk az első hetekre, az agyunk védekezni kezd. Fáradtságot, halogatást, „nincs kedvem” érzést generál. Nem azért, mert rosszak vagyunk, hanem mert túl gyors változást érzékel.

A tél nem a rajt ideje

Van egy biológiai valóság is: január a legsötétebb, leghidegebb időszak. Evolúciós értelemben ez nem a nagy lendület, hanem a túlélés hónapja. A szervezetünk lassabb, több pihenést igényel, a hangulatunk is visszafogottabb.

Csak a modern világ találta ki, hogy ilyenkor kellene a legnagyobb önmegvalósítási sprintet futnunk.

A „még nem vagyok kész” érzés

Sokan úgy lépünk át az új évbe, hogy az előző még nem záródott le bennünk. Ott maradtak elvarratlan szálak, fáradtság, csalódások vagy éppen túl sok inger. Az agy ilyenkor nem előre, hanem befelé figyel: rendezi a múltat.

Ez kívülről úgy tűnhet, mintha „nem indulnánk”, valójában viszont egyfajta belső feldolgozás zajlik.

Mit lehet ezzel kezdeni?

Talán a legfontosabb: nem ellenségként tekinteni erre az állapotra. A lassú január nem hiba, hanem átmeneti tér. Egy idegrendszeri bemelegítés az év előtt.

Nem kell azonnal nagy célokat kitűzni. Néha elég annyi, hogy egy kicsit rendet rakunk, egy kicsit jobban alszunk, és hagyjuk, hogy a lendület majd magától megérkezzen.

És amikor megérkezik, sokkal természetesebb, erőlködésmentesebb lesz, mint bármilyen január elsején tett fogadalom.

Kép forrása: AI-generált kép